Miller, Arthur: A realizmusról - Korszerű színház 2. (Budapest, 1959)

»4g több merészségről éa kockázatról álmodozzam. Az, amit "csodálatoaN-nak neveztem már nem fenyegetett azzal, hogy menthetetlenül a kétaégbeejtően zavaros Írások csapdájába csal,- hiszen a közönség nyugodtan nézte végig az "idea fiaim" előadását, akkor érzékenyült el, amikor kellett: én akkor éreztem meg először azt a hatalmat, amely - úgy gondolom - csak a darablró hatalma és annak a tudatából bontakozik ki, hogy a képzelet egy művésszel az Idegeneknek egész tömegét nyilvánosan megbabonázhatjuk.

A darab előadása egyúttal bevezetett a színjátszás művészetébe is és megismertsm annak félelmetes lehetőségeit. De én még jobban ki akartam használni ast, amit a színész képességei rejtegetnek. Az eleő siker legmeglepőbb látványa az a csend ▼olt, amelyet az előadás a nézőkre kényszeritett. Akkor ismertem fel, hogy a színpad éppen olyan végtelen és szabad, szenvedélyes és kedélyes, mint maga az ambsri azsllaa éa arra igyekeztam, hogy legvégső lehetőségeit mindjobban megközelítsem. A siker barátokat szerez. A világ mosolygó arcot ölt, a kösönsóg szlvóbe fogad és ez jól esik. A siker tulajdonképpen jobban megvilágítja az előttünk álló utat, mint a bukás, mert a bukás okait nehezebb megállapítani.

Az "Édes fiaim" csodája a módszer felfedezásében rejlett és mondhatom, hogy ez a felfedezés éppen idején jött: szemem előtt láttam, mint szövik a szőnyeget. Ámde feltűntek a darab hiányai is: úgy láttmn, hogy az organikus teljességhez tartoznék az is, hogy a darabban itt-ott zaholátlanság, vadság csillanjon fel. Úgy éreztem, hogy a darab formája önmagában nem eléggé érzékletes. Ez azt jelentette, hogy a darab idő-koncepciőja látszólag ellentmondásban áll a magain tapasztalataival.

Az az első kép, amely felbukkant bennem és amelynek nyomán a "Death of a Salesman" /Egy ügynök halála/ megszületett, hatalmas arc volt, olyan nagy, mint a proscénium ivei. így jelent meg előttem a kép, amely azután szétnyílt.mintha egy ember fejének belsejébe látnék. Elmondhatom, hogy a darab első cime is "The Inside of His Head" /"bejének belseje"/ volt. Jókedvemben született ez a darab, a fej belsejében én csupa ellentmondást találtam. A kép egyébként tökéletes ellentéte volt annak a módszernek, amelyet az "Édes fiaim"-ban alkalmaztam; a módszernek, amelyet lineárisnak vagy esetlegesnek is nevezhetnék,- 28