Miller, Arthur: A realizmusról - Korszerű színház 2. (Budapest, 1959)

M első «tóra könnyen érthető. De magunkévá tehetjük alapvető törekvéeeit, a*t, hogy semmit sem állít, «alt egyúttal be nem blsenyit, azt, hogy mereven ragaszkodik az élet csodálatos látványáhos, amint minden esemény a megelőző torkából tör elő éa azt,hogy amikor leleplezi ezeknek az eseményeknek titkos ragéit, meglepetést okos. Más szavakkal: én az Ibsent realizmust nem a lyrlsmussal állítom szembe, amelyet becsülök, hanem az érzelgősséggel, amely léket ver a dráma gát falain. Ibsen azt akarta, hogy darabja olyan aulyos és eleven tény legyen, mint a gőzgép vagy az algebra felfedezése. Aki ezzel kötekedni akar, nagy árat fisat érte, mert az ár maga az élő dráma."

Itt csak azt említjük meg, hogy a szerző fogalmazása a saját többi szövegéhez képest sem elég pontos, amikor azt mondja, hogy "egy mllvet nem lehet aszerint elbírálni, vajon a benne foglalt tanítás helytállé-e". Az egész tanulmány gondolatmenete azt igazolja, hogy itt egy-egy mU mesterségbeli kivitelezésének színvonaláról beszél Hiller.- 26 -