Miller, Arthur: A realizmusról - Korszerű színház 2. (Budapest, 1959)

meg. Ezért ha nekem azt mondják, hogy egy darab szép és /vagy azért, mert/ nem akar semmire sem tanítani, azt kérdezem magamtól, két dolog közül melyik az igazság: az-e, hogy amit tanit, olyan nyilvánvaló vagy Jelentéktelen, amit a bíráló "természetesnek" tart - vagy az, hogy a tanítást olyan mélyen és kifejezően ágyazta be a szerző a cselekménybe, hogy már felismerhetetlen objektiv Jellege és csak szubjektív ténynek tiinik?

Az "Édes fiaim" nem az első darabom volt, hanem a nyolcadik vagy kilencedik, amelyet a negyvenes évek közepén Írtam. De azon kivUl, amely közvetlenül megelőzte, többi darabom közül egyetlen egyet sem Játszottak hivatásos színházban és miután az olvasónak aligha lehet tudomása arról az egyről, amely még egy hétig sem futott a Broadway egyik színházában és még kevésbé ismerheti a többieket, helyénvaló egy szót ejteni ezekről az Íróasztalban ragadt darabokról, elsősorban pedig arról a kudarcról, amelyet "The Man Who Had All the Luck" /Az ember, akinek mindenben Szerencsé- / Je volt/ hozott.

Ez a darab kísérlet volt annak a felfedezésére, micsoda szerepet ie JátBzhatik az ember saját sorsának alakításában. Hőse egy kisvárosi fiatalember - a darab történésének idején huszas éveinek közepén Jár - akinek több, szépen fejlődő vállalkozása van, olyan lányt vett feleségül, akit szeretett, boldog atyja egy gyermeknek, akit óhajtva áhitott és napról-napra szilárdabb lesz az a meggyőződése, hogy amint vágyai teljesülnek, úgy sűrűsödik feje fölött a - úgymond - megtorlásnak láthatatlan, de szinte érinthető fenyegető felhője. Ahogyan 5 látja a körülötte folyő életet, úgy annak az életnek az a törvénye, hogy az embernek valamilyen fontos vonatkozásban kudarcot kell vallania, amiből arra következtet, hogy őt is el fogja érni a bünhődéa. A darab arra a rettegésére épül, hogy őt valami szörnyű veszély fenyegeti.

Ez a veszély sosem éri el, még akkor sem, amikor szinte játszik a tűzzel, hogy már túlessék a szörnyűségen és helyreálljon a nyugalma. Erre hinni kezd a maga rendkivüliségében és abban, hogy ő csak sikert arathat.

Mármost egy évtized távlatából rájöttem, hogy ez a darab nemhogy kárbaveszett, kudarcba fulladt munka volt, hanem inkább előkészítése - mégpedig valőszinüleg a szükséges előkéezitője - azoknak a daraboknak, amelyek követték - elsősorban pedig az

17 -