Ohlopkov, Nyikolaj: Dráma és játéktér - Korszerű színház 1. (Budapest, 1959)

-57-szoclalista realizmus értelmezését! lfert nincs nagyobb, szebb, hatalmasabb módszer, mint a szocialista realizmus, amelynek hírei egyre szaporodnak a világon.Ennek a módszernek legcsodálatosabb sajátossága a gondolatok mélysége s az igazságba vetett hit. Legjellemzőbb erre a módszerre az a hatalmas, gazdag művészi sokoldalúság,amely fennáll alapvető sajátossága; az igazsághoz való hűség mellett. Ennek a módszernek leglelkesitőbb sajátossága a szenvedélyes, fáradhatatlan kutatás, a mélységes ujitó szellem, a kísérletezés.

Az élet viharos folyása, sokrétűsége és dinamikája arra kötelez bennünket, hogy állandóan kutassuk az újat. A színház minden területén, llinden részében. A darabokon és előadásokon kezdve és... befejezve a játéktereken.

A fentiekről kialakult gondolataimat akartam elmondani .

S ha néha eltértem a fölvetett témától, ez azért volt, mert - amint már mondtam - a színházművészet olyan feL- épitésü, hogy ha az ember egyetlen hurt megérint - talán nem is a legfontosabbat - azonnal megpendülnek más, sokkal fontosabb hurok is. És viszont.

Milyen bonyolult is a szinházi művészeti

Milyen sok és különböző utón kell haladnia az alkotó kutatásnak, hogy ezt a művészetet gazdaggá, sokoldalúvá tehesaük. Milyen változatosan ragyog ez a művészet a mi szinpompás, hatalmas eszméktől átitatott életünk fényében!