Ohlopkov, Nyikolaj: Dráma és játéktér - Korszerű színház 1. (Budapest, 1959)

NYIKOLAJ OHLOPKOV szovjet színész és rendezi /született 1900- ban, Irkutszkban/. Egyike a szovjet művészeti élet legsokoldalúbb és legérdekesebb egyéniségeinek. 1918-ban lépett először színpadra Irkutszkban, ahol egyik alapítója volt az Ifjú Színháznak. Szülővárosában népi tömegjátékok /"A munka és a tőke harca"/ mellett 6 rendezte meg elsőnek Majakovszkij Buffó- Misztériumát /1922/. Ettől kezdve művészi felfogása és látásmódja mindvégig Majakovszkij hatása alatt állt.

1922-ben került Moszkvába, Meierhold tanítványa lett, majd I93I-36 között a Realista Színház vezetője volt.Rendezői felfogását a monumentalitásra való törekvés, a bátor kísérletező szellem, a mondanivaló lényegéből következő uj formai megoldások keresése jellemzi. Ebben a szellemben jónéhány nagy regényt és elbeszélést maga alkalmazott színpadra /Gorkij: Az Anya, Szeráfimovics: Vasáradat, Fagyejev: Az ifjú gárda,stb./. Emlékezetes rendezése volt Pagogyin: Arisztokraták cimü színmüvének bemutatója /1935/* Rendezett a Vahtangov Színházban ée az egykori Kamara Színházban is. 1943-ban a Moszkvai Drámai Színház művészeti vezetője lett, s ezt a tisztjét megtartotta I954 után is, amikor a szinház Majakovszkij'nevét vette fel. 1954-ben nagy sikert aratott Hamlet-rendezése.

I924 óta rendszeresen szerepel filmen.Színészi játékét realista elmélyültség, nagy lélektani hitelesség jellemzi. Kiemelkedő filmalakitásai: Vaszilij munkás szerepe a Lenin Októbere és a Lenin 1918-ban cimü filmekben, Vaszilij Buszlajev szerepe az Alekazandr Nyevszkij /A Jégmezők lovagja/cimü filmben, Vorobjov komisszár szerepe az Egy igaz ember története és Batmanov szerepe a Távol Moszkvától oimü filmben.

Rendezői és színészi munkájának elismeréseként hatamar részesült Sztálin-dijban.1955-től a külön Filmügyi Minisztérium megszüntetéséig a Szovjetunió filmügyi minisztere volt.

Ohlopkov jelentős elméleti és irodalmi munkásságot is fejt ki. A szovjet folyóiratoknak állandó, kedvelt tanulmányírója. Itt közölt tanulmánya a Tyeatr 1959,évi 1.számában Jelent meg.