Ohlopkov, Nyikolaj: Dráma és játéktér - Korszerű színház 1. (Budapest, 1959)
-53-boru ás békét, Milyen különösen érdekes lenne például agybe sont irosni a szinhái1 páholy jelenetét a nyugodt,fenséges és érzéketlenül ssép Hélene-nel /lassított ritmus, a rajsold finom eosetje/ és annak bemutatását, ahogy"a szűk töltésen. .. ssekerek és ágyuk kösött, lovak patája alatt, s a kerekek-kösött ott tolongtak az emberek, akiket a halálfélelem kiforgatott emberi mivoltukból, egymást taposták,haldokoltak s átléptek a haldoklókon a gyilkolták egymást,csak azért, hogy néhány lépés után csakúgy legyilkolják őket is..." S azután újból - Hélène a páholyban. Újból minden ünnepi. Magasztosság. Szépségesség. 3 ha bemutatjuk 8serafimovios Vaaáradatát, akkor már nem "rendezői vázlatok" készítésére van lehet6ség,hanem igazi hősi, nagy ssinhásl vászon kialakítására. 7alósággal eláll a lélegzetem arra a gondolatra, hogy ott állok az uj színház próbáján, s igyekszem színpadi kifejezést találni, mondjuk a következe szerzői utasításhoz: "A vadul zuduló áradatban a cári hadsereg leszerelt katonái vonulnak, együtt a szovjet hatalom által mozgósított katonasággal és ott vonulnak azok is, akik önként léptek be a vörös seregbe, többnyire kisiparosok: kádárok, lakatosok, bádogosok, asztalosok, oipészek, fodrászok - és nagyon sok halász. Czupa kenyéren és vizen tengődő telepes, csupa munkásember, akiknek életében egyszerre reménysugarat gyújtott a szovjet hatalom; ráeszméltek, hogy nem kell mindig ilyen kutyaéletet élniük... Szembeötlő, hogy a hullámzó tömegben kubányl kozákok is vannak; karosu alakjukon feszesen simuló cserkeszköpeny, nyalkán ülik meg Jólápolt lovaikat. Nem, nem ellenségek, ők is forradalmárok, nincstelen kozákok, legtöbbjük frontharcos, kinek szivében ott kinn a harctéren, a füstben, tűzben, szüntelen halálveszedelemben kiolthatatlan szikrát gyújtott a forradalom." Hég ma, húsz év távlatából is emlékszem,hogyan lépkedett egy kis csoportban Anyiszimov, a Realista Ssinház fiatal színésze, mint tamanyi kozák. Mindent elkövetett,