Ohlopkov, Nyikolaj: Dráma és játéktér - Korszerű színház 1. (Budapest, 1959)

-54-hogy hasonlítson egy végképp elcsigázott, a blrhatatlan hőségben és fülledtségben lábait alig vonszoló harcoshoz. De a legfontosabb az volt, hogy bensőleg annyira hitt a körülmények valódiságában, annyi akarattal igyekezett kijutni ebből a pokoli kemencéből, hogy szeme egész csodálatos kifejezéssel telt meg. A szenvedés, a kin és a reménység oly hiven lángolt ezekben a szemekben, hogy lehetetlen volt elszakadni tőlük. Ez az igazi szinészl művészeti 3 én meg vagyok róla győződve, hogy a kulisszák mögül - a "harctérről" - előlépő egyetlen színész a szavak nélkül, csak szemével képes elmondani a nézőnek, hogy mi történik ott... a harctéren... vagyis a kuliszák mögött.

Ehhez a rendező csak ugyanolyan erejű dolgot tehet hozzá rendezői fegyvertárából: Így született meg Eisensteinnél a lépcsőkön lebukdácsoló gyermekkocsi, Dorvzsenkónál az almafagally, amely szinte észrevétlenül siklik végig a halott aktivista arcán, s Így született sok csodálatos kép pudovkinnál, az Anyában.

Valósággal eláll az ember lélegzete, ha arra gondol, hogyan lehet a színésszel együtt olyan rendezői megoldásokat és részleteket találni, amslyek már most is megdobogtatják a szivet, amelyekről már most is álmodunk: már meg is szólal a csengő, s sietni kell a próbára, ahol várnak a színészek, a munkatársak, a kórusok, a zenekarok, s mindez egyetlen intésedre mozgásba Jön, s újból eszedbe Jutnak Visszarion BelinszkiJ lelkes szaval a színház mindenhatóságáról!...

\

Nemcsak nálunk, hanem más országokban is keresik a "dobozszinpad" nélküli színházat, amelyben több játéktér a nézőtéren van. Egyes országok még az első lépéseknél tartanak, terveik csak vázlatokban, makettekben vannak meg, máshol mindez már megvalósult, minden este előadásokat tartanak. Athénban láttam 1957-ben Bertolt Brecht darabját,a Kaukázusi krétakört. Az előadáson a színészek a nézőtér padlóján játszottak, s a nézők körülfogták őket.Erkély nem volt.