Ohlopkov, Nyikolaj: Dráma és játéktér - Korszerű színház 1. (Budapest, 1959)

-52-nak valóságos életszükségletévé, igazi emberi boldogságának forrásává lett".

Az áltálán keresett műfajú darabokban a legfontosabb az eaber, az emberek. A nagy, átfogó elméjű, erős Jellemű, erős akaratú enber. Erősebb a shakespeare-l alakoknál. A vágy, bogy ilyen erős embert állítsanak a színpadra, mint amilyennel az életben találkozunk, már régen izgatja mindazokat, akik a színház szolgálatának szentelték életüket. Ehhez elsősorban az szükséges, hogy a művészet ismerje, az életet, másodsorban hogy eszmél legyenek. így születnek meg darabjaink és előadásaink hatalmas hősei.

" Meséljenek nekünk a színdarabok a nép hatalmas tetteiről, egységéről a Kommunista Párttal, amelynek vezetésével születik meg az igazi élet, születnek meg az igazi emberek.

Legyenek lenyűgöző ellentétek az emberek között.így jelenik meg a konfliktus, a harc. A konfllktusnélküliség a művészet rákfenéje. De akad-e olyan gyár vagy üzem,olyan kolhoz, amely ne tudna arról mesélni nekünk, hogy nem is olyan könnyű építeni a kommunizmust, nem is olyan egyszerű dolog napról napra erősebbé és gazdagabbá tenni hazánkat? Milyen szenvedélyes harc dúl az uj emberért, mindenért, ami haladó, mi. uj, ami a jövőbe mutat, milyen sok még a visszahúzó erő!

3 ha valami klasszikust mutatnék be az uj színházban, Lev Tolsztoj Háború és békéje lenne az. Arról van szó, hogy az uj játéktereken a legfinomabb, a legkamaraibb Jellegű, egy-két-három szereplős, mélységesen lélektani jeleneteket egységbe lehetne olvasztani és montálni a legszélesebb ecsetkezelé8ü, "freskóseerü" tömegjelenetekkel, amelyeket viszont egyidejűleg két-három vagy akár még több síkban lehetne mozgatni.

Itt színházi montázzsal olyan társadalmi és lélektani kontrasztokat lehet elérni, amelyeknek egymás mellé álii ása éo egyesítése villámokat cikkáztat a színházban. Korábban valahol megirtam már, hogy ha színpadra vinném a Ha-