Ohlopkov, Nyikolaj: Dráma és játéktér - Korszerű színház 1. (Budapest, 1959)

-51-tanácsára is az igazi művészethez vezeti egyetlen útról: ki kell vetiteni az alak szociális tartalmára lélektani jellemzését is.

Ahol sok a széles ecsetvonás, ott különösen fontos helyet keresni a finom, akvarellszerü ecsetkezeléshez is. A színháznak "bátor és széles ecsetvonásokkal" megrajzolt hősköltemények kellenek, de szükség van finom tussrajzu müvekre is.

Miről szóljon egy színdarab? Az életről, annak hatalmas változásairól, munkásosztályunknak, s egész népünknek a békéért és a kommunizmus építéséért vívott hősi, önfeláldozó harcáról. Ez a terület, ahol különös erővel, világosan, s teljesen feltárul az "emberek lelkiélete", az ember belső világa, jelleme, akaratereje, esze, szive; az ember törekvései, harca mindennel, ami akadályozza a kommunizmus épitését. Ezt a harcot egyszerű emberek vivják, de ezek az emberek - titánok, igazi hősök. Ez a harc bonyolult. A gyors emberi haladás, a társadalom fejlődésének fővonalain vivott harc teszi lehetővé, hogy meglássuk a teljes emberi mélységeket, csak ilyen körülmények érzékeltetik minden emberben a nagybetűs Embert. Korunk igazsága a művésziesség olyan fényes, rendkívüli, csengő és hatalmas igazságát teremti meg, hogy a művész semmilyen tarka fantáziája nem követheti nyomon.

Vagy megmutathatjuk színdarabban az embert munka közben. Hány szobrász, festő, iró mutatta meg már zseniálisan a munkát! A színházban pedig még mindig "kísérleteznek" harmadrendű problémák megoldásával. Megénekelni a munkát és e munkálkodó embert, a színház minden eszközének mozgósításával hősi, monumentális előadást alkotni "az ember és a munka"témájára! Színdarabot a munkáról, amelyet N.Sz.Hruscsov igy határozott meg: "A munka, amely minden anyagi és kulturális érték teremtője, a munka, amely megnemesiti az embereket és megszépíti földünket, a munka, amely mind gazdagabbá és erősebbé tesBi hazánkat - ez a munka a szovjet emberek milliói-