Ohlopkov, Nyikolaj: Dráma és játéktér - Korszerű színház 1. (Budapest, 1959)

-40-tovább dolgozom, tevékenykedem, tanulok és élek, annál világosabban látom: mindnyájan "Sztanyiszlavszkijtól származunk".

Igen, olyan színészt kívánok, aki Igaz és természetes, aki az átélés mellett tör lándzsát, s nem a látványosság, a rutin melletti

Igen, hálás vagyok Sztanyiszlavszkijnak,amiért mettanulhattam tőle, hogy a magam módján lássam a darabot: ne reledkezzem meg a szerzőről, igyekezzem megtalálni titkait. Tanultam, s tanulok ma is a rendezés e nagy mesterétől; darabelemzést, a fö feladat és a belső cselekmény keresését, rendezői részletek felkutatását, a "behatolást a cselekménybe", s azt, hogyan kell ezek ttlzével lángralobbantanl a rendezői képzeletet, tanulok, s tanulni is fogok a színpadnak ettől a bölcs varázslójától, aki munkáiban megmutatta, mi a nézőtér s a színpad összeforrásának titka.

De sokat tanultam Sztanyiszlavszkijnak attől az engedetlen tanítványától is - ma is emlékezem rá, - aki olyan színészeket nevelt, mint lljinszklj, Babanov, 3zverdlln, Sárin, Bogoljubov, Zajcsikov s még sokan mások.

Jöjj hát velem, színész, életem társa!

JÖJJ, drága színészem, az uj Játékterekre Is, ne rélj, ha kissé rélelmetes is: hiszen mindenfelől látnak, s már nem lehet elrejteni a nézők elől a "kifejezéstelen szemet", nem lehet "feleltetni" a nézőt színészi csalással, nem lehet látszólag sírni/ hanem valóban sirni kell, nem lehet tettetni a Jókedvet, hanem igazából gurulni kell a nevetéstől, különben a csalást, a hamis Játékot valami elárulja. Ha nem a hangod, nem az arcod, akkor élettelen, mozdulatlan kezed, még a lábad, még a hátad is. Színész, cselekedjél, élj, alkoss, mert másként rögtön elárul bármely nézőtéren elhelyezett színpad, amely a néző "orra előtt van."! Természetesen igy nehéz Játszani. No, aehát ki mondta, hogy színésznek lenni könnyű? Igen, színésznek lenni, s ráadásul reneszánsz színpad nélkfll - nagyon nehéz. Olyan mint a filmen a premier plan. De senkinek sem jut eszébe, hogy a filmen csak totál