Pinera, Virgilio: Két vén ijedős. (Dráma két felvonásban) - Drámák baráti országokból 16. (Budapest, 1985)
TOTA: Szegény Tabo! Micsoda egy szerencsétlen alak vagy. TABO: Miért vagyok szerencsétlen, Tota? TOTA: Miért, talán nem vagy az?... Ha elmondom annak az embernek a történetét, aki ijedtében halt meg, egyből telető jód a gatyád: ha elszánod magad, hogy megölöd a félelmet, a végén úgy megijedsz tőle, hogy ugatni kezdesz. (Szünet) Nem vagy te jó semmire, Tabo, semmire. TABO: (Összeszedi magát, föláll) Esküszöm, hogy valamire jó vagyok. Tota, majd meglátod. Ma este megölöm. Elegem van! De segítened kell: ide figyelj, te majd lefogod jó erősen, én meg megfojtom a párnával. TOTA: Nem tudsz rábeszélni. Mikor utoljára meg akartuk ölni, majdnem én maradtam ott. Majdnem elveszejtettél azzal a párnával. TABO: Azért, mert szokás szerint pechünk volt. Az a szemét kicsúszott alólad, és persze téged nyomtalak a párnával. Még jó, hogy észre vettem. TOTA: Csak éppen akkor vetted észre, amikor már majdnem kinyiffantam. (Szünet.) Ha jól meggondoljuk.... TABO: (Vágyakozva) Mit, Tota... TOTA: Nyugodj bele, hogy sose fogjuk tudni megölni. Nagyon is észnél van ez a dög. Végül is mindig csak izgulunk, lihegünk, majdnem megfojtasz, fölmegy a vércukrom, neked meg a vérnyomásod, kapkodsz a levegő után, ő meg egyre 43
