Pinera, Virgilio: Két vén ijedős. (Dráma két felvonásban) - Drámák baráti országokból 16. (Budapest, 1985)
TOTA: rva^ni Vi rántja a. kezét) Ne nyúlj hozzám! Szóval érzelem kell, mi? (Fogja az u.iságkivágásokat, és tépni kezdi őket) Tessék, itt van neked érzelem! Tabo, gyere ide... TABO: (Sir) Miért csinálod ezt a Te Tahóddal? Jft TOTA: (Megfenyegeti őt) Tabo, azt mondtam, hogy ide gyere. Te nem az én Tabóm vagy, hanem egy öregasszony vén tortyli férje. Annak már régesrég vége, hogy te az én Tabóm vagy, én meg a te Totád, Talán nem látod, ha magadra nézel? Tessék, nézd meg magad, fogd a tükröt, és nézd meg magad. Azért gyűlölöd a fiatalokat... TABO: (Lassan megindul Tota felé) Te is, Tota, te is... TOTA: (Megfogja az egyik kezét, a másikba pedig beleteszi az ollót) Én...? Én gyűlölöm a fiatalokat? Ne röhögtess már. Én meghatódom tőlük. És különben is, sose nézek visszafelé. Ami történt, megtörtént. Egyedül a jelen érdekel. (Végigsimítja a testét. Furcsán nevet. ma.jd megfogja Tabo kezét, és odahúzza az arcához) Nézd. (Beszéd közben mutatja az arcát) Nézd, érzed itt a ráncokat, és itt, meg itt is? Ezek a szarkalábak, ezek meg strucclábak, ezek meg itt kráterek, ezek meg szakadékok. (Újra fölnevet) És ez. (Megfogja a mellét) A derekamig ér: és a kezem, nézd meg a kezem, tiszta csomó, tiszta reuma. (Szünet) De te még ramatyabbul vagy, mint én. Te is ugyanolyan roncs vagy, mint én, de neked ráadásul még ott a prosztatád is... Én legalább még nem pisáiom 23
