Pinera, Virgilio: Két vén ijedős. (Dráma két felvonásban) - Drámák baráti országokból 16. (Budapest, 1985)

(Szünet. Lehajol, és egy rántással leveszi róla a kendőt) Most meg kéreted magad. (Megpaskol.ia az arcát) Áh! Továbbra is a halottat akarod játszani? Miféle trükk ez, Tabo, miféle trükk. Ide figyelj, mindjárt adok neked egy akkora frászt, hogy lerepül a fejed. (Szünet. Csípőre teszi a kezét és figyelmesen nézi Tabót) Szóval így állunk! Akkor jön a csiklandozás. Hallod? Megcsiklandozlak. Nem? Pedig igen. (Lehajol, és elkezdi Tabo hasát csiklandozni. Tabo nem mozdul.) Mintha egy halottat csiklandoznék! (Szünet. A fe.iét csóválna.) Nem, az nem lehet, hogy meghalt, az lehetetlen, ki látott olyat, hogy a szódabikarbónától meghaljon valaki. (Megint megcsiklandozza. me gr ángat ,j a, ú,ira megpofozza, kétszer belerúg) Szüzanyám! Mi van veled? Tabo, hallasz engem, Tabo? Mi az, süket vagy, te, szerencsétlen? Ez tényleg meghalt? Nem, az nem lehet, azt nem csinálhatja meg velem. (Odaszalad az ágyához, keres valamit a táskájában!, kiveszi a tükröt, visszamegy Tabóhoz, lehajol, odatartja, a tükröt Ta.bo szá.ia, és orra elé, megböki) Hideg, mint egy jégkocka. (Szünet. Összeborzolja a haját, és üvöltve .járkálni kezd az ágy körül) Ne, Tabo! Ezt nem teheted meg velem, nem halhatsz meg így, nem hagyhatod egyedül Totát, különben is együtt kell meghalnunk, az a legjobb, tudod, akkor mindent elmondhatunk egymásnak, mert akkor nem kell félnünk. Tabo, mit csinálok én itt egyedül ebben a lakásban? Ébredj föl, Tabo, tér magadhoz, ha fölébredsz,

21