Pinera, Virgilio: Két vén ijedős. (Dráma két felvonásban) - Drámák baráti országokból 16. (Budapest, 1985)

TOTA. Először olyan, utána maga a Nirvána.

TABO : (Odanyújtja a poharat Totának) Igyál.

TOTA : (A fény felé tart,ja a poharat, figyelmesen vizsgálhatja)

Ha, belegondolok, hogy ettől a csodás varázsitaltól lehet elfelejteni Pacot! (Szünet) Paco, Paco, összetörted a szivem. (Szünet) Paco, szerelmem, eljössz ma? A te Totád mindig téged vár, mindig... (Szünet) Emlékszel arra az éjszakára, amikor a Dunán hajókáztunk? Örök szerelmet Ígértél, Paco. Hát az a csók, Paco? Az a csók olyan volt, mint valami mesés varázslat. Paco, Paco, örökre elfelejtlek, örökre, örökre... (Fölmevet Tabo, közben végigdobta magát az ágyon és keresztbefonta a karját) Szóval meg akartál gyilkolni, te nyomorult strici. Korábban kell ahhoz fölkelned, barátocskám. (Odamegy hozzá és leköpi) Nem varázsitalt akartál te adni, hanem bürök levet, de a Tota eszén nem lehet túljárni. (Belerúg) Dögölj meg! (A táskájában kutat, kivesz egy fekete kendőt, és Tabo arcára teríti) Azt megmondom, hogy ezentúl rám ne számíts. Tőlem föl is fordulhatsz, te vén hülye. (Odamegy Tabo ágyához, leül, és kezdi összetépni Tabo kivágott képeit.,Énekelni kezd) „Tabo elment gyapjúért, megnyírva jött vissza... megmérgezték, felnégyelték..." (Nevet. Szünet. Kettőt kopog az ágyon. Szünet. Föláll.) Bejöhetsz, Paco. (Szünet. A színpad elejére meg.)Megöltem. (Mintha valaki a fülébe sugdosna) Mit mondasz, Paco? Hogy biztosan meghalt-e? (Mintha karon ragadná Pacot)

19