Pinera, Virgilio: Két vén ijedős. (Dráma két felvonásban) - Drámák baráti országokból 16. (Budapest, 1985)
Emlékszel arra a pénzre, ami két hónappal ezelőtt eltűnt? TABO: Jaj, ne is említsd, Tota, ne is említsd. Abból a pénzből egy csomó újságot akartam venni. És akkor hipp-hopp, a pénz elpárolgott. Mindig a zakóm zsebében volt, azt mondtad, lehet, hogy egy zsebtolvaj volt... TOTA: Nem zsebtolvaj volt az, Tabo, hanem én. Mikor aludtál, odamentem a fogashoz, és kivettem a zakódból a pénzt, másnap pedig jól bezabáltam belőle egy étteremben. TABO: (Ráveti magát) Kitaposom a beled, te vén ribanc! TOTA: (Hallatlanul nyugodtan) Egy halottnak nincs bele, Tabo. En csak egy hulla vagyok, aki nem fél semmilyen következménytől. TABO: (Elengedi, lehajtja a fejét) Igaz is, Tota, hulla vagy... (Szünet) Ez nagyszerű. Olyan, mintha... TOTA: (Félbeszakítja) Hagyd abba, hagyd abba. Mindig hülyeségeket beszélsz. Tudom, hogy nagyszerű játék ez, azért találtam ki. (Szünet) Most csináljuk azt, hogy halálra vagyok Ítélve. TABO: Tota, kedves, öreg barátném; halálra lettél Ítélve. TOTA: (ügy tesz, mintha, nagyon megijedne) Halálra, azt mondtad, hogy halálra? TABO: (Sírdogálva) És nem lehet fellebbezni, Tota, nincs apelláta. 16
