Pinera, Virgilio: Két vén ijedős. (Dráma két felvonásban) - Drámák baráti országokból 16. (Budapest, 1985)
TOTA: Nem lehet fellebbezni... (Szünet) És a bíró ismeri az esetemet? TABO: Már hogyne ismerné, természetesen tudja, hogy megöltél. TOTA: Persze, azt tudja, hogy megöltelek, de azt már nem, hogy halott vagyok. Olyanról még nem hallottam, hogy ugyanazt az embert kétszer öljék meg. TABO: Ez nagyszerű, Tota, ez nagyszerű. Tudod mit: ha majd meg akarok ölni valakit, először meghalok, és csak azután ölöm meg. így nem lehet semmi következménye. TOTA: És ha az, akit meg akarsz ölni, meghal, mielőtt még megölnéd, hogy halottként ölhesd meg, az még csodálatosabb lenne. TABO: Tota, figurázd ki a bírót. TOTA: (Könvörgőn) A bocsánatáért esedezem, bíró úr. Ha most halálra Ítél, megfosztja a világot az első halottól, aki azért halt meg, hogy halottként Ítéljék halálra, úgyhogy arra kérem, bíró úr, ne öljön meg kétszer. TABO: (Tapsol) Bravo, Tota, bravo! Te magad vagy a tökéletes halott. Kitüntetlek a Halálos Halál-Renddel. (Úgy tesz, mintha kitüntetést tűzne föl rá) És ezennel átnyújtom neked ezt az oklevelet. (Úgy tesz, mintha fölolvasna) Érdemeinek elismeréseképpen. A kiváló Totának, aki föláldozta magát az emberiség oltárán, hogy bebizonyítsa felebarátainak: ha az ember meghalt, nem kell félni semmilyen következménytől. 17
