Plenzdorf, Ulrich: Legenda a végtelen boldogságról. Játék a hasonló című regény nyomán - Drámák baráti országokból 15. (Budapest, 1985)
/PAUL/ tan! Legyetek boldogok! - Paula, jövök! ÉN Az emberek azt mesélték, Paul olyan öltönyben jelent meg a Singer utcában, amely úgy csillogott-villogott, mint a páncél. /Paula belülről elreteszeli ajtaját. Én egy baltát nyújtok oda Paulnak./ PAUL Paula! Menj el az ejtő mögül! Saft?! Saft úr, amennyiben jelen van! Helyezze magát biztonságba. Csak Paulát akarom, semmi mást! Magának szabad elvonulása van. /Paul kezdi föltömi az ajtót, amelyet Paula tart. Paula könnyekkel és pofonokkal fogadja, amelyeket Paul tűr, mig Paula ereje végére nem ér és hagyja, hogy a férfi átölelje és megcsókolja./ ÉN így kezdődött Paul és Paula közös élete... Az emberek azt mondták, hogy Paul és Paula egy álló hétig nem jöttek ki az ágyból és a végén teljesen kimerültek a nagy szerelemtől, úgy, hogy közel álltak az éhhalálhoz, mert minden egyéb mellett az evésről is megfeledkeztek. Valójában Paul és Paula másnap reggel pontosan, mint mindig, elindult munkába. Saft mindezt higgadtan viselte el, mint ahogy eddig is higgadtan
