Plenzdorf, Ulrich: Legenda a végtelen boldogságról. Játék a hasonló című regény nyomán - Drámák baráti országokból 15. (Budapest, 1985)
/ÉN/ Pauláé, és Paul már nem ismerte ki magát, és Paula nem is hagyott rá időt neki. /Paula magára húzza Pault./ /A 2. Hölgy és a 2« Ur gyerekesen kuncog./ PAULA Mit kerestek itt? Mars kifelé! Mosakodjatok meg előbb! Ez itt Paul úr. Elvesztette a kapukulcsát és ezért itt aludt ms éjszaka, világos? PAUL Ez nagyon kedves volt magától. Most megyek. PAUL PELESÉGÉ Ezt ismerem. Ez Michael apja, onnan szemből, az, aki mindig olyan furcsákat mond. PAUL El tudod egyáltalán képzelni, mi lesz, ha nem térek vissza időben az alakulathoz?! És mi történik, ha a gyermekeid az elveszett kapukulcsról mesélnek majd? PAULA A gyerekekért kezeskedem. Tulajdonképpen mi a munkád? PAUL A pisztolyom! Hol a pisztolyom? Személyi referens vagyok. PAULA Gyere, amikor akarsz. Én itt vagyok. Rendben, Paul? ÉN Attól a naptól kezdve Paul elmaradt. Paula látta, amint minden reggel beszáll a szolgálati kocsijába és valamilyen jelre várt, de nem jött semmilyen jel. Paul levegőnek nézte Paulát. Úgy viselkedett, mintha Paula valami különösen raffinált ügynöknő lenne, aki át akarta tériteni őt a másik 32
