Plenzdorf, Ulrich: Legenda a végtelen boldogságról. Játék a hasonló című regény nyomán - Drámák baráti országokból 15. (Budapest, 1985)
/Éli/ oldalra, és reszketett a gondolattól, hogy az asszony átjön a túloldalról és nekiszegezi a kérdést: Mond Eaul, mikor látjuk egymást? Paula pedig reggelenként felkelt és várt Paulra, Bement a vásárcsarnokba és várt Paulra, Evett és ivott és várt Paulra, Beszélt a gyerekekhez és várt Paulra, A-ludni tért és várt Paulra, Aludt és várt Paulra. De Pault egyre ritkábban látták a Singer utcában. Tervet készitett, hogy esténként kit látogasson meg. Különben is alig mulasztott el összejövetelt vagy gyűlést, de most egyetlen egyet sem hagyott ki. És este vagy sötétben jött haza, vagy a sofőrjével fuvaroztatta haza magát. Egy napon Paula nem birta tovább, PAULA Világosan akartam látni, ÉN Addig járt utána, amig pontosan meg nem tudta, mi Paul munkahelye, és mit csinál Paul, például milyen fogadásokat szervez, PAUL Elmondhatom, hogy fogadásaim hiresek voltak, Az ember nem is hinné, mekkora jártasság és készség kell ahhoz, hogy az ember odavarázsoljon egy ilyen fogadást, ahol minden stimmel a legkisebb árnyalatig, a megfelelő ajtó a megfelelő pillanatban 33
