Plenzdorf, Ulrich: Legenda a végtelen boldogságról. Játék a hasonló című regény nyomán - Drámák baráti országokból 15. (Budapest, 1985)
/ÉN/ te. Ettől kezdve övé volt a garázzsal együtt. Sok órát töltött itt és próbálta az autót megreparálni, ami azonban soha nem sikerült neki. PAULA Tisztára megbolondultam. Mi ez tulajdonképpen? PAUL Ez egy normális dolog. PAULA Ismered? PAUL Hát persze. PAULA És hosszú ideig eltarthat? PAUL Aligha. PAULA És honnét lehet észrevenni, hogy vége? PAUL Azt észreveszi az ember. ÉN Paula számára kezdettől fogva ez volt a nagy szerelem. De Paul a világ legegyszerűbb dolgait sem értette, és nem mondta neki: Szeretlek. Paula ezt gondolta: ami késik, nem múlik, és ha szeret, akkor egy napon meg is mondja majd. Csak alkalmat kell nyújtanom neki és gondoskodnom róla, hogy minden stimmeljen. PAULA Hiszen ilyenek vagytok. Előtte nem gondoltok rá. ÉN Már derengett, Paulának a gyerekeihez kellett mennie, és világos volt számára, hogy Paul nem kisérheti a kapuig a Singer utca szeme láttára. Nem akarta a férfit 21
