Hacks, Peter: Múzsák. Négy jelenet - Drámák baráti országokból 14. (Budapest, 1983)

/GOETHE/ akár keleten találtam volna rá kiadót, ha a

Faust már kész lenne?

RIEMER: De hiszen von Cotta ur éppen ezzel a jóindulatával szerzett jogot a Faustra is!

GOETHE: Msg is fogja kapni. Tizenhárom évig várattam

őt az első Faustra, - hát most legyen egy darabig türelemmel a második kedvéért is.

RIEMER: Excellenciás uram! A Faust nélkülözhetetlen az

emberiség számára.

GOETHE: Ez az a szempont, amely viszont ismét a Faust

mellett szól.

/Kopognak./

RIEMER: Biztosan a Hoyer asszonyság hozza az étlapot.

GOETHE: Nincs kedvem beengedni. A feleségem jövő héttől

elbocsátotta a szolgálatunkból. Nem akarom, hogy rossz bizonyitványt kelljen kiállítanom neki; ennek pedig egyetlen módja, hogy addig kitérek az utjából. Mondja meg neki... Kik is a mai ebédvend égek? Hadd gondolkozzam. Von Müller kancellár, Bayonne generális, és egy igen érdekes idegen család: Von Kunkel báró, a Kanári-szigetek gyógynövényeiről szóló mü szerzője, s vele három kisasszony-lánya, akik e műhöz a rézmetszeteket készitették. És maga, meg én, az összesen nyolc személy. Mondja meg neki... /Kopognak./ Mondja meg neki, hogy olyan menüt szolgáljon fel, amely becsületünkre válik. Ne legyen több öt fogásnál, de azok aztán válogatottak legyenek! És a békacomb, melyet tegnap, bosszúságunkra, elmulasztott elkészíteni, - nos, ma annál jobban jön majd! /Kopognak./ Én ágyba bújtam. Ennek a nőnek a vétkei részben a hülyeségéből erednek. Ha majd elment, kopogjon háromszor az ajtómon.

/El a hálószobába. Hoyer belép./

HOYER: Hol van a tanácsos ur?

6