Hacks, Peter: Múzsák. Négy jelenet - Drámák baráti országokból 14. (Budapest, 1983)

RIEMER: Őexcellenciája az étkezés előtt még visszafektidt. Fontos vendégek jönnek, ma délben még az étkezésnek is szellemesnek kell lennie. Mutassa, kérem, az étlapot.

HOYER: No, ez éppen jól alakul, - látja, hoztam itt

valamit külön a maga számára. /Rendetlen kis csomagot ad át neki./

RIEMER: Hát ebbe mit csomagolt?

HOYER: Csodálkozni fog: egy darab hagymáslepényt.

RIEMER: És minek?

HOYER: Hiszen maga annyira szeret éjszakánként hagymáslepényt enni.

RIEMER: Hogy jut ilyen ostobaság az eszébe?

HOYER:: Hát nem maga kért tőlem a múlt hónapban?

RIEMER: Valóban, most már emlékszem; egyszer--egy este

rámjött az éhség...

HOYER: Oh, hát azt akarja mondani, hogy nem Ízlett?

RIEMER: Miért ne Ízlett’volna? Szó se róla, épp ellenkezőleg, nagyon jó volt.

HOYER: Látja, ez már okos beszéd. Ne legyen túl szerény, doktor, ha valami kell, csak kérje egyenesen. Szerénységgel az ember nem jut messzire

RIEMER: Vigye ezt szépen vissza.

HOYER: Amit adtam, odaadtam. Amúgy is csak egy darab

s régi maradék, már semmi egyébre nem tudnám fel

használni. Persze, ha a tanácsos ur megengedné hogy egy kutyát tartsunk... Hiszen az Isten adományát nem lehet csak úgy kidobni.

RIEMER: Most hova a csudába tegyem ezt a holmit?

HOYER: Dugja be gyorsan a kabátja zsebébe, mielőtt az

ur meglátja magánál.

RIEMER: De hiszen csupa zsir.

HOYER: Na és. Hiszen úgyis visel inget is alatta.

RIEMER: Egyszerűen lerakom valahova.

HOYER: A Goethe ur irószobájában?

RIEMER: Most már fejezzük be és térjünk a tárgyra. Te-7