Hacks, Peter: Múzsák. Négy jelenet - Drámák baráti országokból 14. (Budapest, 1983)
RIEMERï De hiszen kirakta az asztalra. GOETHE: Az asztalra azt a mappát raktam ki, amelyben a "Költészet é9 valóság" van; a Faust-feljegyzések csak véletlenül kerültek a kezembe, és Így az asztalra. Persze igaz, hogy folytathatnánk azt is, - igen, folytathatnánk azt is. Gondoljuk hát végig komolyan az egészet, barátom. A Faust nem volt csekélység. És maga most azt duruzsolja a fülembe, hogy függesszek hozzá egy újabb részt. RIEMER: Ez volt a boldogult Schiller udvari tanácsos legbensőségesebb vágya. GOETHE: Nos, hiszen egyik-másik ötlet már megvan ahhoz is. Másrészt azonban: ha a Költészet és valóságnál maradnánk, nyugodt éveket teremtenénk magunknak, összegyűjteni néhány régi levelet, előkotorni néhány emlékezést, - szinte magától állna össze az egész kötet, anélkül, hogy sokat emésztene fel belőlem. S eltűrné azt is, y 9 hogy közben kedélyesen mással íoglalkozhassam. Nem mintha nem volna mer szem ahhoz, hogy a Faust kettőbe belevágjak! RIEMER: És a terv, akárhogy is, ott motoszkál a fejünkben. GOETHE: De mégse megy, Riemer. Ne felejtse el: Cotta! RIEMER: Cottának a Faust éppenhogy nagyon fontos. # GOETHE: látja, hiszen ez az. RIEMER: ügy vélem, Cotta alapjában mást sem akar, mint a Faustot. GOETHE: Soha nem is akart mást, és éppen ezért nem szabad megkapnia. Próbálja már megérteni! Cotta rendkívüli ember: kiadó, aki kész arra, hogy a müveimet kinyomassa. De kész volna-e rá vajon akkor is, ha már megkapta volna a Faustot? Ugyan miért is nyomatna ki? Ez az apróság itt, ez a Hackert, - azt hiszi, hogy akár nyugaton, 5
