Hacks, Peter: Múzsák. Négy jelenet - Drámák baráti országokból 14. (Budapest, 1983)
RIMSKY: No látja. Hívja a kötelesség! SCHMECKBBIER: Be nem ereszt a méreg. /Pfitzner belép./ RIMSKY: Magát az ég küldte! Az isten szerelmére, ki tud segíteni húsz pfenniggel? PFITZNER: Schmeckebier! SCHMECKEBIER: Pfitzner! /Egymás karjába esnek./ PFITZNER: Húsz pfenniggel? SCHMECKEBIER: Maguk ismerik egymást? Menjen, uram, minden el van intézve. Pfitzner barátai az én barátaim. PFITZNER: Hát mégiscsak irt nekem, mindennek ellenére! SCHMECKEBIER: Oh, Pfitzner! Hogy eljött...! PFITZNER: Dehát miért nem irta meg a nevét? SCHMECKEBIER: Akkor is eljön? PFITZNER: Magához? Bárhová a világon. SCHMECKEBIER: Pfitzner, maga egy nemes lélek. PFITZNER: S chme eke b ie r ! RIMSKY: Nos, kedves barátom, itt az ideje... PFITZNER: Ja, igaz, hadd mutassam be. Az elvtárs... SCHMECKEBIER: Már bemutatkozott. PFITZNER: A hölgy pedig... SCHMECKEBIER: Rimsky ur ismer engem. RIMSKY: Bocsásson meg, azt hiszem, most ön van előnyben. • • SCHMECKEBIER: Nos, hát maga nyitott meg engem Luandában. RIMSKY: Micsoda? SCHMECKEBIER: Én voltam Cremer kedvenc akt-modellje. Oh, Pfitzner, de regen is volt mindez! PFITZNER : Ezerkilencszázhatvannyo>lcban. SCHMECKEBIER: Ezerkilencszázhatvannyolc májusában. RIMSKY: Hát ez valóban szokatlanul régi ismeretség, nem? SCHMECKEBIER: Pfitzner... Ő volt a legvagányabb, a legjobbképü, a legrámenőaebb fiú valamennyi közt. A nők utánavetették magukat - no meg a rendőrség is. 58
