Hacks, Peter: Múzsák. Négy jelenet - Drámák baráti országokból 14. (Budapest, 1983)

/SCHMECKEBIER/ Hát ez miféle lárma?

RIMSKY: Nem a hölgyek toalettjéből hallatszik?

SCHMECKEBIER: Hm, hm.

RIMSKY: Akkor tudom, mi a baj.

SCHMECKEBIER: Micsoda?

RIMSKY: Nézzen csak utána maga.

SCHMECKEBIER: Feltétlenül. Ahogy megkaptam a pénzemet.

RIMSKY: Természetesen nem arról a pár pfennigről van

szó. De a frakkom zsebében nem szoktam aprópénzt hordani.

SCHMECKEBIERs Ezt előbb kellett volna meggondolnia.

RIMSKY: Ugyan kérem. Ilyen apróság miatt ekkora felhajtást csinálni!

SCHMECKEBIER: Én ilyen apróságért dolgozom.

RIMSKY: Hát, ha mindenáron meg kell lennie. /Kiveszi a

tárcáját./ Itt egy ötmárkás, legyen szives felváltani.

SCHMECKEBIER: Fiatalember, ha én milliomos lennék, akkor én

ülnék a vécén, és maga törölgethetné az ülőkét.

RIMSKY: Jó, hát akkor megyek és hozom a pénzt.

SCHMECKEBIER: Azt már nem! Innen addig el nem megy, amig nem

fizetett.

RIMSKY: A nevem Rimsky. A Kulturális Minisztérium képzőművészeti főosztályának vagyok a vezetője.

SCHMECKEBIER: örvendek.

RIMSKY: Ezek után, gondolom, nem tételezi fel, hogy ne

jönnék vissza.

SCHMECKEBIER: ötből, tisztelt vezető ur, egy, ha visszajön. Esetleg.

RIMSKY: De, ha nem engedi, hogy elmenjek a pénzért, akkor nem tudom kifizetni.

SCHMECKEBIER: Ez a maga dolga.

RIMSKY: Hallja-e, a miniszternek szüksége van rám odafent.

SCHMECKEBIER: Nekem meg idelent van szükségem magára.

/Sikoltozás./

57

I