Hacks, Peter: Múzsák. Négy jelenet - Drámák baráti országokból 14. (Budapest, 1983)

PFITZNER: Bizonyítja az állhatatosságomat.

RIMSKY: De hiszen ő nem tudja meg.

PFITZNER: Ebben megint igaza van. Megyek.

RIMSKY : Hová?

PFITZNER: Hozzá.

/El./

RIMSKY: Ezek a miivészek! Mindig külön utakon járnak, mindig valami rendkívülibe keverednek, én jobbképü vagyok, mint <5, fiatalabb is, és voltaképpen a főnöke is, és mégse kapok soha ilyesfajta szerelmes leveleket. És most még a hölgyek toalettjébe is bemegy.

/Ki akar menni./

/Schmeckebier, belülről kijön./

SCHMECKEBIER: Fiatalember, megálljon. Húsz pfenniggel tartozik.

RIMSKY: Milyen alapon? Én nem tartozom magának semmivel.

SCHMECKEBIER: Akkor vajon miért üres a tányér?

RIMSKY: Óh, értem már. Azzal gyanúsít, hogy bizonyos

szükségletemet elégítettem ki?

SCHMECKEBIER: Itt mindenki gyanús.

•RIMSKY: Hát hiszen az nem volna éppen bűntény.

SCHMECKEBIER: Az attól függ.

RIMSKY: Mitől?

SCHMECKEBIER: Hogy fizet-e érte.

RIMSKY: Félreértésről van szó. Az.t hiszi, igénybevenném

a szolgálatait anélkül, hogy az értük járó illetéket lerónám?

SCHMECKEBIER: Léteznek ferde hajlamú egyének is.

RIMSKY: Elv társnő, szavamra mondom, semmi effélét nem

végeztem.

SCHMECKEBIER: Be tudja bizonyítani?

RIMSKY: Talán tartsak magának bemutatót?

SCHMECKEBIER: Az mindenesetre bizonyiték lenne. Utána viszont

mindenképpen fizetnie kellene.

/A színfalak mggül sivitozás./

56