Hacks, Peter: Múzsák. Négy jelenet - Drámák baráti országokból 14. (Budapest, 1983)
/PFITZNER/ amilyet itt leirt nekem,eddig nem vettem észre. RIMSKY: Node Pfitzner, ember, hiszen maga az! PFITZNER: Hát engem keres? Ez igazán figyelemreméltó. RIMSKY: Hajszál hiján vécés bácsinak néztem volna magát.- Pfitznen; Ember! Ébredjen már fel. Perceken bellii beköszönt a nagy esemény. PFITZNER: Miféle nagy esemény? RIMSKY: A kétezres év! Ez magának nem esemény? PFITZNER: Hát persze, hogy esemény. De mondja, Rimsky, voltaképpen miért esemény? RIMSKY: Hát, végeredményben, hallatlanul uj dologról van szó, amely bizonyltja, hogy létezik bizonyos haladás. Kétezer év, hát értse meg, ez egyszerűen valami hihetetlen eredmény! Bármijük volt is az előző nemzedékeknek, a kétezres évvel nem dicsekedhettek. Még Lenin sem. És ne felejtse el - ezek a fantasztikus kilátások... PFITZNER: Kilátások - de mire? RIMSKY: Az egész harmadik évezredre. Hihetetlen, hogy milyen gyorsan haladunk, nem igaz? - Na, rajta, Pfitzner, jöjjön már. PFITZNER: Én nem mehetek el innen. RIMSKY: Népünk legjobbjait hivták itt ma. össze, azért, hogy ezt a - ha szabad magam igy kifejezni - történelmi főnyereményt bizakodva és ünnepi hangulatban ünnepeljék meg - és akkor maga itt akar üldögélni és aludni? PFITZNER: Nem alszom. Várok. RIMSKY: Professzor elvtárs, jogom van ahhoz, hogy magyarázatot kérjek öntől. PFITZNER: A főpincér átadott nekem egy levelet. RIMSKY: Levelet? PFITZNER: Ezt itt. RIMSKY: /olvas/ "Egy hölgy, aki szilárdan hiszi, hogy a vele való találkozás, igen tisztelt uram, az ön számára sem lenne kellemetlen, alkalmat kér, hogy 54
