Hacks, Peter: Múzsák. Négy jelenet - Drámák baráti országokból 14. (Budapest, 1983)
/COSIMA/ volt szánva. A szavakat, melyeket használtál, nem ismerem, és Liszt leányát nem azért nevelték a pallérozottság és az illem szabályai szerint, hogy elviselje egy olyan férj magatartását, aki fegyelmezetlen rosszkedvében elájul. Felkérlek, hogy szedd össze magad. /Bíilow összeszedi magát./ Hiszen éppen a te szándékod volt, hogy tiszteljem Richard Wagnert. Én a simulékony, támaszt kereső fajtához tartozom, ahhoz, melynek egyetlen ereje, hogy szeretni erős; igy hát szükségszerű, hogy ha valakit tisztelek, ez a tisztelet a szerelemhez hasonlít. Az az asszony, akit ne érintene meg ennek az igaz prófétának isten gyújtotta kisugárzása, érzelmi képességek szempontjából csakis hulla lehet. De az a szerelem, amely hozzád fliz, amelyre szent esküvel tettem hitet azon az éjszakán, amikor a Tannhauser-nyitánnyal megbuktál - az kiolthatatlan. Semmiféle démoni hatalom nem választhat szét bennünket, akik egymásnak tettünk esküt. És ez előtt a német szerelem, ez előtt a házastársi szerelem előtt kell felelned, gyanúsításod alacsonyrendüségéért. BÜLOW: Nagyon kérlek, Cos, ne most. Gondolj az állapotomra. COSIMA: Különös tekintettel arra, hogy a válás gondolata szóba sem jöhet, amig Richard felesége, aggasztó egészségi állapota ellenére, még életben van. Mérlegeld alaposan, Hans, hogy mily mérhetetlen kilátások nyilnak meg számodra Richard királyságában, s ne felejtsd el azt sem, hogy Berlinben nemcsak azon egy alkalommal buktál meg. Viszont egyetlen gondolatot se vesztegess a polgári előítéletekre. Te arisztokrata vagy, Hans, a vér és a művészet arisztokratája. A porosz szellem és a vallás szolgálatot követel tőled ott, ahol egy 50
