Hacks, Peter: Múzsák. Négy jelenet - Drámák baráti országokból 14. (Budapest, 1983)

COSIMA : Egyetértek veled. A botrányt el kell kerülni.

WAGNER: No látod, hogy értelmes vagy. Adjál egy puszit,

ée ezúttal aludjuk ki magunkat alaposan.

COSIMA: Felébresztem Hansot és mindent elmondok neki.

WAGNER: Tönkre akarsz engem tenni!

COSIMA: Münchenbe fog költözni a szállodába. Én nap mint

nap ott leszek körülötted és a király számára letisztázom az emlékirataidat. BUlow pedig hallgatni fog a mi szivbéli kapcsolatunkról.

WAGNER: Ördögöt fog hallgatni.

COSIMA: Hallgatni fog, bizd csak rám.

WAGNER: És még ha hallgatna is - nekem éppen az ő elragadtatott segítségére és munkájára van szüksé. gém. Talán a Lachner dirigálja a Hollandit?

COSIMA: Hans el fogja dirigálni. És megcsinálja a Tristan

kivonatát is. Hans tudja, hogy ő egy nulla, időnként szeret csökönyösködni és a függetlenségét bizonyítani', hát isten neki. Majd megtanulja, hogy ezentúl másképp viselkedjék* Világos: ha az ember nullának született, meg kell tanulnia, hogy nullaként is viselkedjék.

WAGNER: Elég volt. Megparancsolom, hogy menj ágyba, és

erről az egész dologról egyetlen szót se többet.

COSIMA: Richard, én neked áldozom ifjúságom éveit.

WAGNER: Nos, én meg neked áldozom öregségem éveit.

COSIMA: Rendben van, Wagner. Ágyba küldesz, és én engedelmeskedem. De figyelmeztetlek, hogy Hans nem mindenütt béna.

WAGNER: Ugyan kérlek. Csak nem fogsz a férjeddel illetlenségeket... Még a gondolatot is hogy vetheted f e 1 neke m.. .

COSIMA: Ha egyszer nem szabad semmit megtudnia.

WAGNER: Egy asszonynak -megvannak az ürügyei, a magyarázatai...

COSIMA: És milyen magyarázatot adjak neki a gyermekre,

amelyről tegnap óta bizonyosan tudom, hogy mi

48