Hacks, Peter: Múzsák. Négy jelenet - Drámák baráti országokból 14. (Budapest, 1983)
COSIMA: Istennő vagy szajha, mit érdekli a szó a szabad szellemeket? WAGNER: Ő ott dobálja magát az ágyábam, te pedig magadat az enyémben - nem, lásd be, ez helytelen. COSIMA: A te vágyadban nincs erő* Melyik előítélet ne hátrálna meg egy olyan érzés előtt, amely mindent legyőz!? WAGNER: Ezek nem előítéletek* Hanem okok. COSIMA: Okok arra, hogy megtagadd tőlem szerelmedet! Nevezd meg őket. Magyarázd meg az álláspontodat, foglald szavakba. Bizonyítsd be nekem, hogy miért nem szabad engem szeretned. WAGNER: Nos, és ha nem alszik? COSIMA: Megvárom, mig elalszik. WAGNER: És ha újra felébred? COSIMA: Egy napon amugyis fel kell ébrednie. WAGNER: Egy napon, no persze. Az ember nyitva hagyja a dolgokat. Alkalmak adódnak, minden elrendeződik. De ma semmi szükségem a feltűnésre. Lajosnak nem szabad sejtenie, hogy megcsalom őt. Nem is hiszed, hogy milyen féltékeny az a fiú. COSIMA: De egy nőre csak nem féltékeny! WAGNER: Mint politikusnak, nem szabad ilyen könnyelműen beszélnem. Az ellenem irányuló rosszindulatú befolyás óriási. Minden törekvésem az, hogy megerősítsem Lajos hozzám való hajlandóságát. Emlékeket gyűjtök, hogy azokkal magamhoz kössem őt, figyelmességeket, hogy azokkal örömöt szerezzek neki. Most már hetek óta ülök modellt egy művésznek egy portréhoz, melyet Lajosnak akarok ajándékozni, mint szerelmi zálogot. COSIMA: Portré - és miből akarod kifizetni? WAGNER: Hogyhogy? Hiszen a számláim egyenesen az udvari pénztárba mennek. - Nem, Cosima, most szó se lehet bármilyen nyilvános botrányról. Egy király oldalán állok. Egy főváros a birtokom. 47
