Hacks, Peter: Múzsák. Négy jelenet - Drámák baráti országokból 14. (Budapest, 1983)
/WAGNER/ le egészen az Isar partjáig, akkor odaát, a folyó túlpartján, a legtávolibb városnegyedekből is láthatóan tör majd magasba a Wagner-szinház, amelyhez Semper az én adataim alapján készíti a terveket, és amelynek intendánsa, ezt bizonyosra veheted, te leszel. Egy tengely fogja megszépíteni a fővárosomat, egy hadiut, egy felvonulási terület, és a hivők zarándok serege napról napra ott halad majd el a palotám előtt, az én templomom felé - és a külsőleg átépített München majd szellemi szempontból is újjáépül. /Kitárja a karját./ Nos?! COSIMA: És mégis, mindez együtt is még csak a kezdet. A gondviselés nemcsak azért küldte nekünk ezt a német fejedelmet, hogy egyetlen német tartományban uralkodjék. A te ideáljaiddal telitve, a németek birodalmának élére áll majd, és már most gondolnunk kell feltétlenül egy olyan különleges hetilapra, amely a germán faj céljául a népi megújulást tűzi ki, mégpedig a wagneri drámán keresztül. A világra szóló győzelem azonban: a világra szóló győzelem akkor fénylik majd fel, amikor Párizs kapuiból az utazót wagneri hangok fogadják majd. - Richard! Te isteni lény, te' szerelmem! /A karjaiba esik./ WAGNER: /eltartja magától./ Cosima. COSIMA: Richard? WAGNER: Cosima, te sem beszélsz éppen keveset. /Megcsókolják egymást./ COSIMA: Szegény Hansom, hát hiszen nem tehet róla, de annyira utáltam, amikor olyan kellemetlenül közénk állt. Most végre boldogok vagyunk. WAGNER: Boldogok, kicsi babára. Gyorsan gyere hozzám! COSIMA: Légy még egy kis türelemmel. Meg kell néznem, hogy alszik-e; utána rögtön a karjaidban leszek. WAGNER: Mikor jössz? 45
