Hacks, Peter: Múzsák. Négy jelenet - Drámák baráti országokból 14. (Budapest, 1983)
COSIMA: Amikor már bizonyosságot szereztem. Mostanában nem nagyon hat nála az ópium, mert nyugtalan a kimerültségtől. WAGNER: Terhemre van ez a folytonos várakozás. COSIMA: Ezt pedig el kell viselned. WAGNER: A végén nem is fog sikerülni. COSIMA: Tegnap is sikerült. WAGNER: Éppen, hogy nem. COSIMA: Hát nem a legnagyobb mámorba omlottunk? WAGNER: Igen, éjjel három órakor. Hát mikor aludjék az emberr? COSIMA: Te, Richard, ma egész nap alhattál, ha akartál. WAGNER: Nem szeretem a titkolózást. Bármennyire epekedem is utánad, Cosiraa, azt hiszem, helyesebb lenne, ha egy időre megfékeznénk a szenvedélyünket. COSIMA: Egy időre? Mennyi időre? WAGNER: Végeredményben már teljes hete egymáséi vagyunk. COSIMA: De csak, mert BUlowra elutazás előtt rátört ez a gutaütés-rohama. WAGNER: Hát nem alakult minden szerencsésen? COSIMA: De ezzel nem számolhattál előre. Csak azt szeretném tudni, hogy is gondoltad az egészet, amikor mindkettőnket meghívtál a házadba? WAGNER: Nos, hogy mit gondoltam? Azt gondoltam, hogy nyilván lesznek majd elintéznivalói a városban. Negyedév múlva aztán már elkezdődnek a Holland i próbái is. COSIMA: Richard, a testem lángolva vágyik a tiéd után. WAGNER: Én is égek, kicsi babám. De kettőnk közül az én feladatom megőrizni a higgadtságot. COSIMA: Visszautasítasz! WAGNER: De ha egyszer nem illik... COSIMA: Micsoda kisvárosi mondat. WAGNER: Hans a barátom. COSIMA: Én meg a szajhád vagyok. WAGNER: No, ugyan, szajha... 46
