Hacks, Peter: Múzsák. Négy jelenet - Drámák baráti országokból 14. (Budapest, 1983)

/WAGNER/ valódi csoda - hogy ez az ifjú bajor király,

szellememnek ez a szépséges jutalma, aki egy királyné sarjaként látta meg a napvilágot, engem választott ki az eltompult közönségesek közül, engem emelt a hatalom szférájába, engem juttatott kegyelme révén arra a helyre, amely méltó démonomhoz. Ő olyan szép, olyan lélekkel teli, hogy gyakran attól félek: az élete, akár az iatenek gyorsan elillanó álma, semmivé válik ebben a közönséges világban. Ő szeret engem, Hans, az első szerelem bensőségével és forróságával. Ismerr és mindent tud rólam, és megért úgy, mint ahogy csak saját lelkem ért meg. Hát igen, látod,,

Hans, e téren nálad is elkelne némivel több igyekezet. Te is szeretsz engem, de dacosan és konokul. Egy zenedráma, na igen. - Miért fekszel ott párna nélkül? Hiszen ez borzasztó kényelmetlen lehet. Vedd ezt, /A háta mögé dugja./ És most jobb lesz, ha végre szót fogadsz Cosimánakr és ágyba bújsz. Rádfér egy alapos lazitás, Hans.

Most már minden jóra fordul.

BÜLOW: Richard, legdrágább Richard... Cos és ön... Nem

tudom, hogy milyen sors van kijelölve testem számára, de az bizonyos, hogy akinek ilyen felesége és ilyen barátja volt, az soha nem hal meg túl korán.

/E1-/

WAGNER: Az uj városi villa, melyet Lajos a rendelkezésemre bocsát... Nem, megint nem ajándékozhatta nekem, a környezete megakadály'ozta. Az irigyek heccelik és intrikálnak. De idővel majd csak nekem ajándékozza. A ház a Brienner' utcában van, tehát pontosan a királyi tér és a rezidencia öszszekötővonalán. Mit gondolsz, micsoda hatalmas tervek villannak át agyamon? Ha az utcát tovább építtetem, és az udvari kertet keresztül szelem,

44