Hacks, Peter: Múzsák. Négy jelenet - Drámák baráti országokból 14. (Budapest, 1983)

/WAGNER/ aan. Egyetlen hazai gyártmány sem került felhasználásra, minden Bécsből, Brüsszelből, Párizsból származik. Hah, Párizs! Átkozott városa az aranynak, a zsidóknak, a Nagyoperának! Minden szifilisztől és Meyerbeertől bűzlik. Hát igen, ez az egész berendezés itt: minden külföldi.

COSIMA: /összemarkolja az ajtón lévő függönyt/ Hansl

WAGNER: Nézzétek csak ennek az egy ajtónak a kiképzését.

Karmazsinpiros szatén és óarany szegélyek. A

Borgiákhoz méltó. Hát nem olyan az egész, mintha bármelyik pillanatban ott leselkednék mögötte valaki, tőrrel vagy effélével? A szépség, kedveseim, nem pénzkérdés. Akarat, az égi kegy és

anyagok kérdése. Minden import, ahogy már emlitettem.

COSIMA: Bizonyára, Richard. Igazán lenyűgöző. /Leül./

WAGNER: És akkor hallok, meg olvasok mindenfélét a jólétemről. Jólét! Mintha a müvészéletben bárki is jól lehetne!

COSIMA: Nem gondolja, hogy sok szerepe van ebben az irigységnek?

WAGNER:* Az irigység a gyengék gyűlölete, fegyverük pedig a létért vivott harcban a kaján lekicsinylés. Az én ingerlékenynek teremtett, mindent feljegyző, mindennel együtt reszkető idegeim - hát nincs meg a joguk erre a kis fényre és pompára? Nekem, aki ezreknek, az egész világnak szerzek élvezetet, hát nekem nem jár ki az, hogy mindent, ami alacsonyrendü, eltávolithassak a szemem elől? Felelj nekem, Cosima.

COSIMA: Mester, mit mondjak erre?

WAGNER: Nos, azt, hogy: igen.

COSIMA: Érezni igy érzek, Richard. De az ön jelenlétében hiányzik a bátorságom ahhoz, hogy véleményt nyilvánítsak.

WAGNER; így tehát csoda, igen - nem kevesebb, mint

43