Hacks, Peter: Múzsák. Négy jelenet - Drámák baráti országokból 14. (Budapest, 1983)

BÜLOW: Jól tudja, hogy én mindenkor...

WAGNER: De tudom-e? Persze, él bennem valamilyen tudat,

hogy hallatlan szenvedéseim révén legalább talán jogot szereztem némi magasabb jelentőségekre.

De ki fogja fel mélységes-mély nyomorúságomat?

Ki sejti iszonyú magányom? Oh, Hans, az enyémnél kisebb tehetség kell ahhoz, hogy valaki elviselje a magányt.

BÜLOW: A helyem az ön lábánál van.

WAGNER: Látod, most megint józan eszednél vagy. Biznod

kell önmagadban, Hans, és a győzelem bizonyosságával kell előre haladnod. Hidd el nekem, pénzügyi helyzetem sokkal kevésbé fényes, mint ahogy azt ellenségeim serege állitja. Még a naphoz leghasonlatosabb király sem kimeríthetetlen. Az én Lajosom kibérelte számomra ezt a házat, de vajon gondolt-e a berendezésre? Csak magük a Bócsből származó selyemszövetek tízezer guident nyeltek el. Körülbelül mennyi pénz van nálad?

BÜLOW: Hát, arai azt illeti, az utóbbi időben nem ment

nekünk Berlinben olyan nagyon jól. Kötve hiszem, hogy pénzesIádikámban több lenne, mint harminc vagy negyven gulden...

WAGNER: Tudtam, hogy az én Hansom nem hagyja el a zászlómat. Holnap reggel nyugodtan ideadhatod nekem ezt az összeget, és ahogy a legközelebbi kis tiszteletdijamat megkapom...

/Cosima belép./

COSIMA: Az ágyad most már újra friss, Hans.

WAGNER: Cosima mindig azt hiszi, hogy nélküle nem is foroghatna tovább a világ. Hát én nem ápoltalak jól, Hans?

CPSIMA: Bocsássa meg nekünk, ha Hans a terhére volt. Ő

is olyan nagyon szeretett volna már egyszer körülnézni az ön uj termeiben.

WAGNER: Ezt igazán elhiszem. Csak nézzetek körül alapo-42