Hacks, Peter: Múzsák. Négy jelenet - Drámák baráti országokból 14. (Budapest, 1983)
/bULOW/ csomó felé,.. WAGNER: A Tria tannal' győzni fogunk! De addig is, mig az idő megérik erre, valamiféle koncot kellene dobnunk az embereknek. Gyorsan el fogod dirigálni a Hollandit. Hans, mert hiszen ezt mégsem csinálhatja a Lachner; de a Tristan zongorakivonata, Hans, az nem tíir semmiféle halasztást - inkább ma kezdjél neki, mint holnap. Az egész világon te vagy az egyetlen, és csakis te, aki képes a Tristant kivonatolni. Még én magam sem volnék rá képes; az én értelmemnek túl nagy ez a mii. Az emberi lélekről soha senki nem mondhat el többet, mint amit a Tristan mond róla. A Tr istant én Írtam, de egyedül te tudod igazán felfogni, felérni ésszel. Hans, te nagyon sápadt vagy. Feltétlenül pihenned kell. Az ilyen tisztázatlan egészségi kellemetlenségeknél a kímélet a legfontosabb. Kímélet és türelem. BÜLOW: Mennyire aggódik valamennyiünkért. Milyen nagy emberrés mégis milyen jó. WAGNER: Mit mondasz, mi az, hogy jó? Hát nem vagyunk barátok? BÜLOW: Odaadó vazallusa vagyok, Richard. A rabszolgája és a szolgája. WAGNER: Igen, hiszen ezt mondom én is. BÜLOW: De amennyiben valaha mégiscsak visszanyerném az erőmet: nagyon fontos a számomra, Richard, hogy tovább dolgozhassam a saját müvemen, az én Merlinem komponálásán. WAGNER: Merlin? BÜLOW: Egy zenedráma. WAGNER: Zenedráma? BÜLOW: Cosette költötte a szövegét. WAGNER: Nem tartottalak olyan embernek, akit az akadályok elijeszthetnének eszményeinktől. Ez hűtlenség, Hans. Ezek nem gótikus érzelmek.
