Hacks, Peter: Múzsák. Négy jelenet - Drámák baráti országokból 14. (Budapest, 1983)

WAGNER HANGJA: Cosima! Cosima!

/Wagner belép, bő. igen pompázatos otthoni öltözetben./

WAGNER: Hát igen, látod, Hana, egy bizonyos ügyről akartam itt veled beszélni. Amennyiben egészségi állapotod ezt megengedi. Hiszen még alig láttuk egymást, mióta tegnap oly nyomorultan és rossz állapotban megérkeztél.

COSIMA: Rendbehozom az ágyadat. /El./

WAGNER: De még most is nagyon kimerültnek látszol - hadd

rázzam fel a párnádat.

/Elveszi Bülow mögül a fejpárnát. BUlow meggörbült háttal fekszik és vár./

Nos, Hansom, mesélj, mi a helyzet most a karoddal? BÜLOW: Oh, Richard, ha csak magáról a karomról lenne szó.

De sajnos a baj közvetlenül a velőből indul ki, habár Cosette, aki vas-természet...

WAGNERE Figyelj ide, Hans, mit szereztem meg számodra.

Mindenekelőtt a királytól megkapod az udvari zongoraművész cinét, és évi kétezer guident. írd és mondd, kétezret, és még ez is csak az első lépés, az udvari karmester ség felé}, Ha megalapítják a Wagner Akadémiát, te leszel az igazgatója; mert az teljesen világos, hogy az igazi művészet csak

a tudományos propaganda áradásának hátán juthat el a publikumhoz; a csőcselék mindig is jobban bizik egy professzor fecsegésében, mint a saját szemében és fülében. De a legfontosabbat hagytam utoljára: tiéd a Szent Mihály-rend, Hans, mégpedig az első osztályú; és a nagykeresztig meg se állunk! Bizony - de maradjunk a tárgynál. írd le nekem a betegséged, a szenvedésed főbb vonásait.

BÜLOW: Visszaadná a párnámat?

/Wagner megrázza a párnát./

Úgy tűnik, mintha a bénulás, valóságos nemezisként, egyik idegcsomótól haladna a következő ideg-40