Hacks, Peter: Múzsák. Négy jelenet - Drámák baráti országokból 14. (Budapest, 1983)

/bULOW/ jeges szén persze rosszabb állapotban vet vissza az ágyba, mint amilyenben valaha voltam. És ahelyett, hogy támaszává válhatnék, a terhére válók. Úgy fest a dolog, Cos, hogy ez a bénulás minden valószínűség szerint élethossziglan fog tartani.

De egy BUlow, ameddig csak él, teljesiti a kötelességét. - Kérlek, Cos, annyira nem szeretek odafent egymagámban feküdni. Hiszen Richard még dolgozik.

COSIMA: Voltaképpen meg vagyok győződve arról, hogy alszik.

BÜLOW: Alkotó embernél még az alvás maga is alkotói erőfeszítés.' A zseni mindig dolgozik: nappal is, éjjel is. És ha majd belép, akkor, ahogy parancsolta, itt fog találni engem. Nem volnál szives mégis megkötni a nyakravalómat, Cos?

COSINAí Ha komornyikra van szükséged, akkor nem Liszt Ferenc lányát kellett volna feleségül venned.

BÜLOW: Sokszor olyan ijesztően fölényes vagy, Cos. Okos

vagy, vonzó vagy, és van benned bátorság és erő.

De ami a valóban nőies tulajdonságokat illeti, a bensőséget, a kedélyt - ott, Cos, mégis csak hiányzik belőled valami.

COSIMA: Most szemrehányásokat teszel nekem?

BÜLOW: Igen, Cos.

COSIMA: Talán nem szeretlek eléggé?

BÜLOW: Hogy is engedhetném ezt meg magamnak? De te még

Richard Wagnert sem szereted eléggé. Tiszteled őt, harcolsz is érte. De a szivedet, azt nem engedted át neki. Richardnak szüksége van szerelemre, Cos,- gondolkoztál te már egyszer is ezen?

COSIMA: Az én szerelmemre?

BÜLOW: Ne beszélj bolondokat. De egy másik nő a te helyedben ezt már megérezte volna. /Lefekszik a diványra./ A felesége, az az öreg énekesnő, aki soha nem értette meg őt, rossz egészségben él

37

i