Hacks, Peter: Múzsák. Négy jelenet - Drámák baráti országokból 14. (Budapest, 1983)

/COSIMA/ csavargó,

BÜLOW: Balkézzel nem tudora a csokrot megkötni... Nem lennél olyan kedves megcsinálni, Cos?

COSIMA: Ha nem birod ki Berlinben, és ha nincs benned

annyi tapintat, hogy vendéglátónkat megkíméld egészségi állapotod kellemetlen problémáitól és egy hotelbe költözz: akkor legalább eredj és feküdj ágyba.

BÜLOW: Na, de ki törődik Richarddal?

COSIMA: Például én törődöm Richarddal.

BÜLOW: Cos, értsd máar meg, tarthatatlan állapot az, hogy

te egyedül légy Richard Wagner házában.

COSIMA: Mit jelentsen ez a mondat?

BÜLOW: Richard idehivott engem. Richardnak szüksége van

rám. Emlékezz csak vissza a levelére, /idéz/

"Ha arra kérlek, gyere el hozzám, azt ne tekintsd pillanatnyi szeszély gyors ötletének, hanem vedd olybá, mint egy haldokló végakaratának egyik fontos paragrafusát!" - Annak, akit annyi szörnyű üldöztetés után a szerencse végre a hullámok tarajára emelt, szüksége van apródra, segitőre, barátra. Szüksége van a zongoraművészre, hogy a királyt, aki oly kegyesen fordul felé, valóban megismertesse halhatatlan zenei szerzeményeivel. Richard Wagner kiált: Ugy-e rendben van, jó Hansom? És jóságában és szeretetében benneteket is mind meghív velem együtt, a gyerekeket, a szolgálólányunkat, téged. És akkor ki fogadja el a meghívást?

A feleség, a gyermekek, a szolgálólány. Hát szerinted tartható ez az állapot? Nem, Cos, még haldokolva is követtem volna az ő kürtjeiét; hát hiszen lehet is, hogy haldoklóm. De én talpra kényszerítem magam betegágyamról, mihelyt képes vagyok valamennyire is mozdítani tagjaimat, és idesietek. A szörnyűséges utazás, a jéghideg július, a Starnbergi tónál állandóan fújó, nedves-36