Hacks, Peter: Múzsák. Négy jelenet - Drámák baráti országokból 14. (Budapest, 1983)
/STIEGLITZ/ verseimbe. Még másolásra se lehet téged használni! Szentatyáin, hogy is volt ez eredetileg szó szerint? -"Lavinák dörögnek a csapódnak És visszhangzik a zuhanás ott Hol most romok alá temettem A legmennyeibb boldogságot!" CHARLOTTE: Nem túlságosan rikító igy a kép, Heinrich? STIEGLITZ: Rikitó, ha! CHARLOTTE: Úgy értem, hogy ha a boldogságod már úgyis el van temetve a romok alatt, akkor minek akarod még azt a sok havat is rácsapni? STIEGLITZ: Cenzúra, cenzúra! Cenzúra a gimnáziumban, tehát elmenekültem az iskolai pálya elől. Cenzúra a könyvtárban, elmenekülök a könyvtárból. És most cenzúra itthon is. Hova menekülhet egy féríi a saját otthonából? CHARLOTTE: Nem kell elmenekülnöd előlem, Heinrich. Rövidesen megszabadulsz tőlem. STIEGLITZ: Suhints a hóhérbárddal, zsarnok. Morzsold szét a szellememet, te zarnoki szörnyeteg. CHARLOTTE: Ne őrjöngj, Heinrich. Legalább annyira szedd öszsze magad, hogy ne feledkezz el a tiszteletről, amellyel nememnek tartozol. STIEGLITZ: Szidalmazol, kedves Lottchenem? Bocsáss meg. Olyan tompaság, olyan érzéketlenség van bennem. A vér megreked a mellemben és a szivemet nyomja. Biztosan a lakás az oka. Emlékszel, mikor azt álmodtam, hogy beköltöztem ide, és a küszöbön keresztül véráradat hömpölygött felém? A Schiffbauerdaram, asszony, borzalmas egy hely. CHARLOTTE: Szegény Heinrichem, most az egyszer figyelj rám csendben. Olyan szavakat hallasz majd tőlem, melyeket csak később fogsz megérteni és a saját javadra forditani. Mert amiről beszélek, az a rejtett mód a gyógyulásodra. 29
