Hacks, Peter: Múzsák. Négy jelenet - Drámák baráti országokból 14. (Budapest, 1983)
/MUNDT/ rátságnak is hallgatnia kell. Stieglitz nem méltó az önfeláldozására. Hiszen maga is beismeri, hogy csődbe jutott. CHARLOTTE: Ha a szokott eszközöket használom, akkor igen. MUNDT: Az ő ereje bágyadt. CHARLOTTE: Annál határtalanabb az enyém. MUNDT: Műveltsége hiányos. CHARLOTTE: A szükség kényszeritette rá, hogy életét könyvtárosként tengesse - ugyan mikor talált volna időt arra, hogy egy könyvet el is olvasson? MUNDT: Kedélye eltorzult,, szellemét pedig annak szerencsétlen romantikus irányzata túlságosan tehetetlenné teszi; képtelen ellenállni az álmoknak, melyek buborékok módjára szállnak fel zavaros véréből. Ez az ember nem ismer semmilyen mértéket. CHARLOTTE: Magából is hiányzik a mérték, Thendor. MUNDT: Belőlem? CHARLOTTE: Goethében megvolt a mérték, habár az ő müvein is nagy foltok találhatók. A maga értelme, ez az embertelenül tiszta, világos értelem, már romboló; rohamra vezérel tiszteletben álló fők ellen, kétségekbe sodor a Teremtővel szemben. Stieglitz csak saját magát kínozza, maga viszont az egész világmindenség ellen fordítja haragját. És amiben az én Stieglitzem mégiscsak felmérhetetlen fölényben van magával szemben: /halkan/ a maga szerelme a női test iránt istentelen, léha érzés, amilyet menyasszony iránt nem szabad táplálni. A szellem legyen az ur, a test pedig a szolga. Ha azt akarja, hogy szeressem... MUNDT: Hogyan, kérem? CHARLOTTE: Ha azt akarja, hogy szeressem, Theodor... MUNDT: Akkor? CHARLOTTE: Akkor tanuljon meg lemondani rólam. MUNDT: És akkor tudna szeretni? CHARLOTTE: Szivem mélyéből - cserébe azért, hogy lemondott 24
