Hacks, Peter: Múzsák. Négy jelenet - Drámák baráti országokból 14. (Budapest, 1983)

GOETHE: Hogyhogy? Hát honnan van Űrünk?

HOYER: Honnan? Hát vettem.

GOETHE: Már megint? Hiszen nem is bíztalak meg vele.

HOYER: Egy szép UrUcorab, titkos tanácsos ur, Jól lebőrözve éa alaposan kiklopfolva, megtűzdelve mogyoróhagymával, bele zsálya és szegfűszeg, hozzá tejfölből és fekete kenyérből készült szósz, - majd meglátja, hogy mennyire Ízlik megint magának.

GOETHE: Nekem a békacomb fog izleni. Ne durcáskodj.

HOYER: Ilyen piszkos állatokat.

GOETHE: Miért lenne egy szemétben hempergő juh tisztább,

mint egy béka, amelyik örökké vízben van?

HOYER: A béka, az kuruttyol: kvák, kvák.

GOETHE: A juh meg béget: be, be.

HOYER: Kvákkvákkvákkvákkvákkvák.

GOETHE: Bebebebeb'ebebebeee.

HOYER: Az én fazekaimba pedig bele nem kerülnek azok a

férgek.

GOETHE: Örökké feleselsz.

HOYER: Sohase feleselek.

GOETHE: Ha még egyetlen egyszer- ellenemre szólsz, azonnal

elkergetlek a háztól.

HOYER: Ezt aztán biztos, hogy nem teszi meg.

GOETHE: No* de Charlotte, hiszen te máskor nem estél1 igy

a fejedre.

HOYER: Dehogyisnem. Én egyszerű, buta nőszemély vagyok.

Ha tudóst akar, akkor főzessen a Hackbart úrral

vagy Napoleon császárral.

GOETHE: Charlotte Hoyer, idefigyelj. Ismered a hatósági

előírást, mely szerint az elbocsátott cselédek

bizonyítványát nem szabad jószívűségből megmásítani, vagy csak úgy körülbelűlre kiállítani, hanem csakis úgy, hogy a teljes igazságnak megfeleljen. Az uraságnak nem szabad kiemelnie a dicsérendőt és elhallgatnia az ocsraányat. Valamennyi hibát néven kell nevezni.

14