Hacks, Peter: Múzsák. Négy jelenet - Drámák baráti országokból 14. (Budapest, 1983)
HOYER: De nekem nem. Az én házamban legyen tisztaság. Hát a Gustl ur nadrágja megint poros legyen, ha a lépcsőre ül? GOETHE: A íiara aligha szokott a ház előtti lépcsőn ülni. HOYER: Dehogyisnem: amikor a Gustl ur szomorú és azon gondolkozik, hogyan találja meg a kulcslyukat. GOETHE: Feltételezem, hogy a kamarai tanácsos ur tudja, hol található a kulcslyuk. HOYER: Többnyire. GOETHE: Mit jelent ez a válasz? HOYER: Többnyire igen, de sokszor nem. GOETHE: Te csak ne célozgass. HOYER: Nos, a Gustl* ur... GOETHE: Gustl! A kamarai tanácsos ur elvégre már nem gyermek. HOYER: Ezt én talán jobban tudom, mint maga. GOETHE: Ne célozgass. Nem szeretjük a célozgatást, átsiklunk fölötte. Tedd a magad dolgát. A lépcső tisztasága nem a te gondod. HOYER: És a vendégek!? Ha kiváló idegenek tisztelik meg a házamat, akkor azt mondhassák rám, hogy a lépcső úgy ragad, mint egy tyúklétra? GOETHE: Elég. Az étrendet megbeszéltük. Ide, a stuffato és a szarvas közé, harmadik fogásként beleszurom a békacombot, és most tűnj el. HOYER: Békacomb, juuuj. Ki eszik meg ilyen undor itó holmit? GOETHE: Én például nagyon szivesen megeszem. HOYER: De én nem szivesen főzöm. GOETHE: Te csak ne durcáakodj. Azt főzöl, amit elrendelek. HOYER: Juuuj - azok a meztelen kis békák. GOETHE: Külön hozattam Frankfurton át. Éppen elég nehéz ügy volt, bár most sok minden könnyebben intézhető el; a császár uralma áldás a konyhaművészetre is. A végén még hagyod őket megromlani. HOYER: Talán inkább az Urü romoljon meg? 13
