Hacks, Peter: Múzsák. Négy jelenet - Drámák baráti országokból 14. (Budapest, 1983)

/GOETHE/ démonai barlangokba rejtőznek, A fa koronája alatt békésen legeltet a pásztor,

HOYER: Üljön már le egy kicsit nyugodtan, titkos tanácsos ur. Túl sokat cikázik mindig.

GOETHE: Nagyon jól érzem magam igy, állva,

HOYER: Ne játsszék már folyton a koppintóval. /Kiveszi

a kezéből,/És üljön le most az egyszeír nyugodtan.

A magunkfajta örülne, ha egyszer hozzájutna ahhoz, hogy kicsit üljön. Tehát a fát ez a Hackbart ur csinálta. Szép. Igazán, nagyon helyes. Hiszen az előkelő urak sok mindenféléhez értenek. Von Einsiedel ur muzslkálgat kicsit. Maga irogat egy kicsit, és a Hackbart ur meg festegetett egy kicsit. A magunkfajtának dolgoznia kell és nem sokat törődhet az effélével.

GOETHE: Igen, törődj a saját munkáddal. Ma délben kiváló idegenek lesznek a vendégeink és nem akarom, hogy bármit is kifogásolhassanak.

HOYER: A titkos tanácsos ur jobban tenné, ha nem hivna

mindig olyan sok vendéget.

GOETHE: Nem én hivom meg őket. Valahogy igy alakul.

HOYER: Túl sok strapát jelent.

GOETHE: Ez igaz.

HOYER: Egyszerűen nincs időm, hogy a fél világnak főzzek.

GOETHE: Neked? Miért ne lenne időd arra, hogy főzzél?

HOYERi No és a mosogatás?

GOETHE: Hát mi másra kellene a szakácsnőnek az idő, minti,

hogy főzzön és mosogasson is, ami hozzátartozik?

HOYER: Hát nem kellett ma is egész délelőtt a ház előtti lépcsőt felsurolnom?

GOETHE: Hiszen azt tegnap már felsurolta a Marie.

HOYER: A Marie azt nem csinálja meg rendesen. A tanácsosné asszony nem ügyel eléggé arra a lányra.

GOETHE: A feleségemnek megfelel, ahogy a Marie csinálja«

12