Hacks, Peter: Múzsák. Négy jelenet - Drámák baráti országokból 14. (Budapest, 1983)
/HOYER/ ő meg kiképez engem is humorisztikussá és rögtön újra megkedvel. Nem, doktor, én már csak itt maradok ebben a házban, amig nem kapok egy tekintélyes férjet, vagy pedig a tisztes vénkor előtt a hűvös sirba kell szállhom - háromszor lekopogva! /Háromszor kopog Goethe ajtaján./ /Goethe belép./ GOETHE: Hát meddig tart ez még? - Vagy úgy, itt a Charlotte. Megbeszélted az étrendet Riemer doktorral? HOYER: Igenis, tanácsos ur. GOETHE: Hadd lássam. Francia bouillon. HOYER: Mégpedig a legfinomabb, tanácsos ur. Tiszta marhahúsból, semmi ökörhus. GOETHE: És ne tegyél bele túl sok zellert. HOYER: Persze hogy nem! Épp hogy egy-két darabkát. GOETHE: ügy jó, akkor nem dominál az ize. Aztán stuffato,- helyes. Főzelék miféle? HOYER: Zöldbab, tanácsos ur, és vargányagomba. GOETHE: Nem lenne jobb rókagomba? HOYER: A vargányagombának sokkal jobb az ize, ha bőven teszek rá reszelt sajtot. GOETHE: Ebben igazad van, Charlotte. És ne feledkezz meg a tejfölről. HOYER: Hogy is feledkeznék? GOETHE: Lássuk tovább. Ürücomb, szarvassiilt, karlsbadi rétes... ilrü? HOYER: Nyárson. GOETHE: Ürii? Hogy a pokolba jut az eszedbe üriit csinálni? HOYER: , Riemer doktor ur... GOETHE: Nem mondta meg neki?... RIEMER: Kifejezetten megmondtam... HOYER: Riemer doktor ur is kimondottan az ürü ellen van. GOETHE: Nahát akkor. HOYER: Mindenáron hagymáslepényt kér. Hát nem igy van, doktor ur? RIEMER: /aki Goethe megjelenésekor magához vette és a 9
