Hacks, Peter: Múzsák. Négy jelenet - Drámák baráti országokból 14. (Budapest, 1983)

/RIEMER/ háta mögé rejtette a hagymáslepényt/ Hagyraáalepényt,

én!

HOYER: Mindig a háta mögött fonja össze a karját, hát

nem furcsa?

GOETHE: Nos, Riemer, hogy értsem mindezt? Kunkéi báró

számára hagy más lepényt rendel, és felső végtagját oly módon fonja össze, hogy mindenki elcsodálkozik.

RIEMER: /belecsavarja a hagymáslepényt a kefelevonatba/

Ha a Hackertet a mai postával még el akarjuk küldeni... Kegyeskedjék elbocsátani, excellenciás uram.

/Riemer el./

GOETHE: Két vagy három perc, Charlotte; sok a dolgom*

több időt ma nem tudok a számodra szakítani. Hm.

Nézd csak, hogy árad és ömlik be az ablakon a napfény és hogy ragyog itt a szobában. Miért nem sugárzik a nap soha olyan frissen és Uditően, mint márciusban? Talán csak azért, mert akkora különbség van közte és a február ködös borongása között?

A sugárzás talán egyszerűen csak az, ami a sötét háttér kontrasztjából kiemelkedik? De egyet biztosan tudok: nem márciusban fogok meghalni.

HOYER: Csak sose esküdjék semmire.

GOETHE: Ismét magunk mögött hagytuk egy tél poklát. És

májusban irány Karlsbad, tehát némi joggal Örvendhetünk a jövőnek.

HOYER: Ugyan már, Karlsbad, hát abból se lesz sok öröme.

GOETHE: Miért ne?

HOYER: Hiszen hallottam, mikor meg kellett Ígérnie Madame Vúlp... azaz a tanácsosné asszonynak, hogy az idén őt is magával viszi fürdőzni. '

GOETHE: Charlotte, tegnap megegyeztünk, hogy elkészíti a

beérkezett békacombot. A békacorab azonban nem került " asztalra. Elrendelem, hogy ma délre^ készítse el, és remélem, megértette.

10