Zorin, Leonyid: Házasságtörés. Vígjáték két felvonásban - Drámák baráti országokból 13. (Budapest, 1983)

RAFAELJEV: /kiabál/ Már nem bírtam tovább! Meggörnyed­tem a titok súlya alatt. Meg kellett oszta­nom valakivel. ZARA: Kivel? RAFAELJEV: Nocsujevvel. ZARA: Tehát mindenkivel. Úgy viselkedtél, mint egy pletykás vénasszony. RAFAELJEV: Zára! ZARA: Egyszerre három nevet szolgáltattál ki a pletykaéhes kiváncsiaknak. Az enyémet, a tie­det és Valetovét. RAFAELJEV: Fütyülök Valetovra! ZARA: Szégyelld magad! Ne vetkőzz ki emberi mivol­todból! Féltékenykedhetsz, kínlódhatsz, de nem szabad elfelejtened, hogy költőről van szó. Egy kiválasztottról. RAFAELJEV: Ő - kiválasztott lenne?! ZARA: Magad is tudod. RAFAELJEV: Mert összetákolta azt az átkozott "Verócskát"? ZARA: Az egész ország a "Verocakát" fújja. S nem­csak a "Verócskát". Mindenki az ő dalait ének­li. RAFAELJEV: Az ő dalai! Nocsujev elmagyarázta nekem, ho­gyan ütik össze ezeket a dalokat. ZARA: Te csak hallgass Nocsujevra! RAFAELJEV: Nocsujev karvezető. Szakember, ő csak tudja. ír valaki egy dallamot s aztán hozzáidomita­­nak valami értelmetlen szöveget. S tudod, e­­zek hogy hivják maguk között? "Hal"-nak. ZARA: /felháborodva/ Maguk között! RAFAELJEV: Halnak! És egy ilyen szüli a te dalaidat. Meg­annyi zagyvaság! ZARA: Micsoda aljasság! RAFAELJEV: Mi is a kötetének a cime? "Dalaim"? Inkább "Halaim"! ZARA: Te hitvány!

Next

/
Thumbnails
Contents