Zorin, Leonyid: Házasságtörés. Vígjáték két felvonásban - Drámák baráti országokból 13. (Budapest, 1983)

RAPAELJEV: Ráadásul farizeus is. "Vera, Verócska, Verusa, jó hallgatni teveled, a hallgatást nem töröm meg, ajkaimon pecsét ül." Ha valaki enynyire szeret hallgatni, miért üvölti tele egész Oroszországot•••

ZARA: Rafaeljev! Ne légy Ízléstelen!

RAPAELJEV: /keserűen/ Igazad van. Őriztem a házi tűzhelyt. Nyeltem a pokrovszki port, s örültem, hogy ezalatt te ózondús levegőt szívsz abban a bűnös, erkölcstelen Krímben.

ZARA: Mit csináljak, ha egyszer beleszerettem!

RAPAELJEV: Hallgass!

ZARA: Ahogy óhajtod.

RAPAELJEV: Nem, inkább beszélj! Mondd el! Úgy, ahogy volt.

ZARA: Dehát már elmondtam...

RAPAELJEV: Követelem!

ZARA: Álltunk a sorban. Ő ott állt mögöttem. S egyszercsak elkezdtünk beszélgetni. Valamilyen különleges sugallatra. Kiderült, hogy Pokrovszkban született. Mondott egy-két ismerős nevet. S közben valami fokozatosan kifejlődött, kialakult köztünk. Sűrűsödött. Hát igy kezdődött.

RAPAELJEV: Kezdődött!

ZARA: /szelíden/ Kezdet nélkül nincs folytatás.

RAPAELJEV: Ó, te szégyentelen.

ZARA: Ő másképp hivott.

RAPAELJEV: Talán még beceneveket is adott neked?

ZARA: Természetesen.

RAPAELJEV: Miféléket?

ZARA: Ez mindig a körülményektől függött.

RAPAELJEV: /kiabál/ Miféle körülményektől?

ZARA: Szedd össze magad!

RAPAELJEV: Jól van. Tehát minek hivott?

ZARA: Viselkedj! Bestiának.

RAPAELJEV: Bestiának? Legszívesebben agyoncsapnálak.

7