Zorin, Leonyid: Házasságtörés. Vígjáték két felvonásban - Drámák baráti országokból 13. (Budapest, 1983)

I. felvonás 1. jelenet

Éjszaka. Utca. Lámpaoszlop. Gyógyszertár. Rafaelje* áll az utcán. Sietve jön Zara Petrovna. A vállára vetett köpeny lebeg a szélben.

ZABA; Te vagy?

RAPAELJEV: Igen. Én.

ZARA: Miért futottál el?

RAPAELJEV: Nem elfutottam, csak futottam.

ZARA: S miért vagy itt?

RAPAELJEV: Mert éjszaka van.

ZARA: Na és?

RAPAELJEV: Mert ez egy utca.

ZABA: Megőrültél.

RAPAELJEV: Mert itt egy lámpaoszlop. És egy gyógyszertár.

ZARA: Minek neked gyógyszertár?

RAPAELJEV: Nem is sejted?

ZARA: Nem. Csak nem ciánkálit akarsz? Úgysem adnak.

RAPAELJEV: Kár. /szomorú/

ZARA: Gyere haza.

RAPAELJEV: Nekem már nincs otthonom. Elutazom Karéliába.

Ott sok az erdő.

ZARA: Micsoda hülyeség!

RAPAELJEV: Egyáltalán nem hülyeség. S amikor te szinte

hisztérikus extázisbán hallgattad azt az ocsmány dalt, azt a hirhedett "Verocskát", Nocsujev összekacsintott a többiekkel.

ZARA: Biztos elfecsegted neki.

RAPAELJEV: Miből gondolod?

ZARA: Ismerlek. Fizikailag képtelen vagy megőrizni

a rádbizott titkot.

5