Zorin, Leonyid: Házasságtörés. Vígjáték két felvonásban - Drámák baráti országokból 13. (Budapest, 1983)
/VALETOV/ selkedtem. De az elmúlt napok alatt jobban megismertem magukat is, Rafaeljevet is. Elmondhatom, hogy ebben a társaságban kiváló, 96 karátos embereket találtam. Nem érdemlik meg a ravaszkodást, a féligazságot. Nos, mint tudják, Zara Petrovna és én találkoztunk, de nyíltan meg kell hogy mondjam! ez a Férfi és Nő találkozása volt. önfeledtségiink forgatagában szakítottunk a formaságokkal, áthágtunk minden korlátot. De a szenvedélynek eme tetőfokán is Zara Petrovna megőrizte önmagát, és kinzó tusakodás után végül mégiscsak Rafaeljevet választotta. Remélem, most már világos, micsoda kincset hagyok itt. Kérem, vigyázzanak rá! /Csók. A jelenlévők mélyen feldúltak./ NYINA: Bravó. Dicséretre méltó szavak! NOCSUJEV: Nocsujevet nem lehet félrevezetni. Látják? NYEPOTQCKIJ; No, Rafaeljev, gratulálok. PALCEVj Győztél, öreg Galileabeli. LEVKOJEV: Rafaeljev, maga feljutott a csúcsra! /Heves kézszoritások. Rafaeljev méltóságteljesen fogadja a gratulációkat./ JULIA: Zara, hát miért volt ilyen kis titkolózó? ANNA: Én egy percig sem kételkedtem benne. SZIROMJATNYIK: Mi, jogászok, sohasem tévedünk. NOCSUJEV: Micsoda asszony! Királynő! PALCEV: Engedje meg, hogy megcsókoljam a kezét. LEVKOJEV: Megmentette Pokrovszk becsületét. /Zara hűvösen nevet./ GYINA: /Va let óvnak/ Mennyire emlékeztet ön... őrá. VALETOV: Megértem önt. GYINA: Nem, nem szükséges. SZIROMJATNYIK: Beszállás! Most mondták be, hogy a vonat mindjárt indul. ANNA: Fjodor Danyilovics, ne nyüzsögj! /Beszalad Lida./ 53